Köztudott, hogy a kamaszok csípőből elutasítanak mindent, amit addig szerettek, vagy amit a szüleik szeretnek. Ilyen szempontból joggal hihetnénk, hogy a meseterápia nem nekik való.

Ugyanakkor egy jól megválasztott mese és egy kellő öniróniával, türelemmel és eltökéltséggel rendelkező meseterapeuta mégiscsak utat találhat magának hozzájuk. Természetes, ha ennek az útnak az elején át kell törni a közöny vagy akár a konkrét elutasítás falán, de minél nagyobb ez a fal, annál nagyobb a szükség is a mesék gyógyító, támogató hatására.

Ki tudna jobban azonosulni egy útnak induló fiatallal, egy harcra készülő katonával vagy egy elvarázsolt hercegnővel, mint az a tizenéves, aki maga is az útkeresés és a személyiségfejlődés kellős közepén jár? Ki ne lenne tele szorongással, ha előtte állna az érettségi, a nyelvvizsga, vagy egy állásinterjú? Kinek ne kellene kapaszkodó a társas kapcsolatok terén, ha a közösségi médiából áradó hamis ideálok szinte elsodornak?

Nem állítom, hogy a mesékből azonnal választ kapnak mindenre a tizenéves mesehallgatók, de azt igen, hogy egy jó történet gyökeret ereszt bennük, és miközben velük együtt fejlődik, provokál és gondolkodásra késztet. Még akkor is, ha kezdetben nem felel meg az értékítéletüknek. Sőt, akkor a leginkább.

ÍRJ NEKEM!